Ludwig Rubiner (Német)
Az égi fény

Százezer árva barátom él a Föld kerekén egyedűl, sötét szobákban ülve.
De ismerem őket s friss szókat igézek e százezer fülbe.

Mily kicsik voltunk, hogy a Föld hegyes, borús képét szemünkbe vájta!
Fényt hajszoltunk s fúlva loholtunk sok-sok távoli tájra.

S rest, buja szívünk leghamarabb a Földet feledte el.
De a Föld kiabált. Mi süketek voltunk. S földörgött rá a jel.

Ó barátaim, amit én mondok ki, nem érdekes, nem is új.
S mind tudjátok, ámde szemérmes síp ilyet sose fúj.
Vastag máz takarta e mondatokat. Most hangot adok nekik. Idézem őket.
Mert az isten nekünk teremtette a Földet.
Az ő hangja lihegett a tűzhányóból, mely a Déli-tengerben levegőbe röpült.
Krakatao, a kis vulkánsziget mélyéből zuhogott ki az Úr tüzes lehelete.
Robbanás. Az Óceán harminc évre felejthetetlenül sistergett át a Földön.
Ezért volt oly beteg s hosszú a század.
De a Csendes-óceánból Krakatao tűzszele szívünkbe lángolt.

Fordította / Translated by: Hajdu Henrik
Forrás / Source: A Tett, 1916. augusztus 1., Internacionális szám, 282.

Ludwig Rubiner
Das himmlische Licht (Prolog)

Kamerad, Sie sitzen in Ihrem Zimmer allein, unter Menschen schweigen Sie still.
Aber ich weiß meine stummen Kameraden hunderttausend auf der Welt, zu denen ich reden will.

Wir waren noch klein, da erhob zu uns die Erde ihr bergiges Schnerzensgesicht,
In unsre Zehen bebte fernes Geländ, von Sturz und Strudel ums Licht.

Die Menschen in schlaffer Geilheit ud träg liebten die Erde nicht mehr,
Aber die Erde schrie, wir hörten sie nicht, und sie donnerte Zeichen her.

O mein Freund, glauben Sie nicht, was ich Ihnen sagen werde, sei neu oder interessant.
Alles, was ich Ihnen zurufe, wissen Sie selbst, aber Sie haben es nie aus rundem Mund laut bekannt.
Sie haben es zugedeckt. Ich will Sie erinnern.
Ich will Sie aufrufen.
Denn Gott rief die Erde für uns alle auf.
Seine Stimme hauchte aus dem Untermeer Vulkan, der in der Südsee in die Luft flog.
Die kleine Kraterinsel Krakatao stieß brennenden Atem Gottes aus der Erde.
Explosion. Der Ozean spritzte über die Erde, unvergessen in dreißig Menschenjahren.
Neues Menschengeschlecht, und das Jahrhundert war lang zu Ende.
Aber aus dem Pacific brannte der Feuerwind des Krakatao in unsere Herzen.

Forrás / Source: Die Weißen Blätter, Hrsg. v. René Schickele (Zürich und Leipzig), Mai 1916, 91-92.