Émile Verhaeren (Belga)
A fuvaros

Fuvaros, hörpintsed
nagy tempósan
a pinted.

A Lys vizéből készült,
komlóval
meg flamand árpa levével;
hörpintsed
vigan és vitézül,
had’ járasd át belsődet
földed természetével.

Komló és árpa
előbb, hogy a fényért vadul tüzel,
megszivódik talajába
mindenféle jó nedűvel.

Akár te, fuvaros,
ők se láttak más világot,
csak Termonde-ig a sugaras,
atyafias rónaságot;
a te erőd, napod élvezik,
ha idejük elérkezik.
Aztán meg patakvízben füllednek,
s belőlük lassan fől
nagy veres húsfogta testednek
a sör.
Fuvaros, hörpintsed
nagy tempósan
a pinted.

Teremtess elő aztán
víg fenszóval
mégegyet,
hogy megidd a pozsgás ifiasszonnyal,
aki hozza neked
az ajtóba az üveget
felrakva az óntácán.

Mert ő is a földből, a napból,
a levegőből, szélből szítta
ereje hatalmasságát s szép vérét is abból:
Mezők, vetések és tagok folyópántja
gerjedez a pillantásába,
és mint a komló, meg az árpa,
ő is egy flandriai hatalmas palánta.

Fuvaros, hörpintsed
nagy tempósan
a pinted.

Fordította / Translated by: György Mátyás
Forrás / Source: A Tett, 1916. augusztus 1., Internacionális szám, 294-295.

Émile Verhaeren
Le Roulier

D’un geste large et régulier
Vide ta pinte,
Roulier.

Elle contient l’eau de la Lys
Et l’orge blond
Et le houblon de Flandre;
Vide ta pinte
Joyeux et recueilli
Et laisse un peu de ton pays
Dans toi-même descendre.

Le houblon vert et l’orge blond
Pour s’exalter vers la lumière
Ont pris d’abord au sol profond
La bonne sève de la terre.

Comme toi, roulier,
Ils ne savent du monde
Que les champs clairs et familiers
Qui vont d’Alost jusqu’à Termonde ;
Ils ont aimé aux temps d'éveil
La même pluie et le même soleil,
Et les voici mêlés aux eaux de la rivière
Qui lentement sont devenues,
Pour ton grand corps rouge et charnu,
La bière.

D’un geste large et régulier
Vide ta pinte,
Roulier,

Et commande avec entrain
Un second verre
Pour le vider
Avec la saine et luisante commère
Qui te l’apporte
Au seuil des portes
Sur un plateau d’étain.

Car elle aussi, a puisé dans la terre,
Dans l’air, le vent et le soleil,
Et sa force robuste, et son beau sang vermeil.
Le champ et ses moissons, le fleuve et ses méandres
Ont exalté ses yeux profonds,
Et, comme l’orge et le houblon,
Elle est une belle et forte plante de Flandre.

D’un geste large et régulier
Vide ta pinte et songe à ton pays,
Roulier.