Walt Whitman verseiből
A férfitest és asszonytest szeretése nem tűr számvetést, a test nem tűr számvetést,
A himé tökéletes és a nőstényé is tökéletes.
Az arckifejezés nem tűr számvetést,
Ám a jól megtermett férfi kifejezése nem csak arcán jelentkezik,
Benne van tagjaiban és csuklóiban, alaposan benne a csipő és kéz csuklóiban,
Járásában, nyaka tartásában, dereka és térde hajlitásában, ruha nem rejti el,
Erős, kedves tulajdonsága átüt kartonon és szöveten,
Látásából, amint elhalad, kapsz annyit, mint a legjobb versből, talán többet is,
Veszteg maradsz, hogy láthasd a hátát és nyakát-vállát hátul.
Csecsemők ficánkolása és gömbölyüsége, asszonyok melle és feje, ruhájuknak redői, tartásuk, ha mennek az utcán, alakjuk körvonala lefelé,
A meztelen úszó az uszodában, ha látom, mint úszik az átlátszó zöld-ragyogáson át, vagy fekszik arccal fölfelé és hallgatagon ide-oda hentereg a vizdagadásán,
Az evezősök előre-hátra hajlása a csónakokban, a lovas a nyeregben
Lányok, anyák, gazdasszonyok mindenféle dologban,
Munkások csoportja, mikor ülnek délidőn nyitott bográcsaikkal és a várakozó asszonyokkal,
Az asszony, aki gyerekét csittitja, a farmer lánya a kertben, vagy az akolban,
A kukoricát kapáló legény, a szánkókocsis, hogy hat lovával áthajt a tömegen,
Birkózók birokja, a két inasgyerek, felserdült, virgonc, jóravaló, idevalósi, kinn az üres telken a lenyugvó napban mesterség után,
Kabát és sapka a földön, szeretet ölelése és ellenállás,
Felsőfogás és alsófogás, szétborzolt hajuktól vakulón;
Egyenruhájukban kivonuló tüzoltók, férfiizmok játéka a feszes nadrágokon és derékszijakon át,
Lassú visszatérés a tüztől, hirtelen megállás, ha a harang ujra kondul és fülelés a riadóra,
A természetes, tökéletes, változatos odaállások, az előrenyúlt fej a görbülő nyak és a számlálás:
Ilyeneket szeretek – eloldom magamat, szabadon járok, ott vagyok az anya mellén a kis gyerekkel,
Úszom az úszókkal, birkózom a birkózókkal, menetelek a tüzoltókkal és megállok, fülelek, számlálok.
Fordította / Translated by: Szabadkai György
Forrás / Source: A Tett, 1916. március 20., 163.
Walt Whitman
I sing the body electric (2)
The love of the body of man or woman balks account, the body itself balks account,
That of the male is perfect, and that of the female is perfect.
The expression of the face balks account,
But the expression of a well-made man appears not only in his face,
It is in his limbs and joints also, it is curiously in the joints of his hips and wrists,
It is in his walk, the carriage of his neck, the flex of his waist and knees, dress does not hide him,
The strong sweet quality he has strikes through the cotton and broadcloth,
To see him pass conveys as much as the best poem, perhaps more,
You linger to see his back, and the back of his neck and shoulder-side.
The sprawl and fulness of babes, the bosoms and heads of women, the folds of their dress, their style as we pass in the street, the contour of their shape downwards,
The swimmer naked in the swimming-bath, seen as he swims through the transparent green-shine, or lies with his face up and rolls silently to and fro in the heave of the water,
The bending forward and backward of rowers in row-boats, the horseman in his saddle,
Girls, mothers, house-keepers, in all their performances,
The group of laborers seated at noon-time with their open dinner-kettles, and their wives waiting,
The female soothing a child, the farmer’s daughter in the garden or cow-yard,
The young fellow hoeing corn, the sleigh-driver driving his six horses through the crowd,
The wrestle of wrestlers, two apprentice-boys, quite grown, lusty, good-natured, native-born, out on the vacant lot at sun-down after work,
The coats and caps thrown down, the embrace of love and resistance,
The upper-hold and under-hold, the hair rumpled over and blinding the eyes;
The march of firemen in their own costumes, the play of masculine muscle through clean-setting trowsers and waist-straps,
The slow return from the fire, the pause when the bell strikes suddenly again, and the listening on the alert,
The natural, perfect, varied attitudes, the bent head, the curv’d neck and the counting;
Such-like I love – I loosen myself, pass freely, am at the mother’s breast with the little child,
Swim with the swimmers, wrestle with wrestlers, march in line with the firemen, and pause, listen, count.