A Tett újszerű szerkesztői elvei közé tartozott a nemzetközi művészet párhuzamos jelenségeinek bemutatása a hazai nyilvánosságban. Kassáknak ez a törekvése a korszakban egyedülállóvá tette lapját. Értelmezésében az „internacionális” művészet megjelenítése nem csupán művészi-szerkesztői program volt, hanem világos állásfoglalás a háború kultúrájával szemben. Ennek bizonyítéka A Tett 1916. augusztusi internacionális száma, amelyben francia, angol, olasz, orosz, szerb és belga művészek: a Monarchia „ellenségei” szerepeltek. Kassák Jelzés a világba című programcikkében egyértelművé tette: célja az, hogy csatlakozzon a nemzetközi pacifista-szocialista mozgalomhoz. Ugyanakkor a radikális háborúkritika mellett a nyíltan háborúpárti futuristáktól is közölt műveket, amivel a háborúval kapcsolatos művészi álláspontoknak egyfajta „vitaszituációban” való bemutatására tett kísérletet.
A Tett nemzetközi horizontjának a két szélső pólusa az olasz futurizmus és a német expresszionizmus. A „háború kozmikusságában” hívő F. T. Marinetti és Libero Altomare verseitől az önkéntes katonaként súlyos sebesülést szerző Guillaume Apollinaire-en és a Der blaue Reitert alapító Vaszilij Kandinszkijon át a Franz Pfemfert szerkesztette, radikálisan baloldali Die Aktion szerzőjéig, Ludwig Rubinerig több prominens művész is szerepelt a lapban. Walt Whitman mellett az elődök generációját a „nagyvárosok költője”, Émile Verhaeren, a radikális háborúellenességéről ismert G. B. Shaw és a szimbolista Paul Fort képviselte. A futuristák és expresszionisták mellett Kassák kortársai közül a francia szimbolisták egy csoportjának, Párizs külvárosában 1906-tól falanszterszerű közösségben élve az unanimizmus filozófiáját meghirdető Abbaye de Créteil utópista költőinek műveit közölte. Hozzájuk kapcsolódott a – szerbként közölt – horvát szobrász, Ivan Meštrović Pietàja. Meštrović a háború alatt, angliai emigrációban a délszláv heroizmusnak állított emléket az expresszionista művészeket is foglalkoztató vallásos témákon keresztül.
Kassák nemzetközi tájékozottságát – mások mellett – az 1909-es párizsi útja során megismert vagabund, Szittya Emil formálta. Szittya a háború előtt Párizsban Blaise Cendrars-ral és Hans Richterrel, 1915 tavaszán pedig Zürichben Hugo Kerstennel és Walter Sernerrel szerkesztett rövid életű avantgárd folyóiratokat. Der Mistral című lapjának első számában a címoldalon közölte Kassák háborút tematizáló, a futurizmus poétikai jegyeit mutató versét. A második számban pedig, A Tett koncepciójához hasonlóan, az egymással szemben álló országok alkotóinak műveit közölte a „lélek” nemzetek felett álló egységét hirdetve. A Tett internacionális száma a kassáki Programm kontextusában válik a faji vagy nemzeti öncélon és a konvenciókon egyaránt felülemelkedő, szociálisan elkötelezett új művészet demonstrációjává. Az antantországok szerzőinek szerepeltetése már önmagában provokációnak számított: a cenzúra 1916 októberében „a hadviselés érdekeit veszélyeztető” tartalmára hivatkozva betiltotta A Tettet.
Irodalom Szeredi Merse Pál, A Tett nemzetközi horizontja, in: Dobó Gábor–Szeredi Merse Pál (szerk.), Jelzés a világba – Háború ∩ avantgárd ∩ Kassák (Az avantgárd és folyóiratai, 1.), Kassák Alapítvány, Budapest, 2016, 69-77.
A Tett espoused novel editorial principles, one of which was to present parallel phenomena of international art to the Hungarian public. By doing so, Kassák made his journal unique. In his interpretation, publishing “international” art was more than just an artistic-editorial policy; it was a clear position statement against the culture of war. A definite statement of this was the “international issue” of August 1916, which featured artists from France, Britain, Italy, Russia, Serbia and Belgium, all “enemies of the Monarchy”. In the article Jelzés a világba [Signal to the World], which outlined his programme, Kassák left no uncertainty: his aim was to join in the international pacifist-socialist movement. Alongside the radical criticism of the war, however, he also published works by the openly war-party Futurists, an attempt at presenting a kind of “debate” among artistic positions on the war.
The two extremes of A Tett’s international scope were Italian Futurism and German Expressionism. The prominent artists that appeared in its pages ranged from the believers in war as “cosmic phenomenon” F. T. Marinetti and Libero Altomare, through the seriously wounded volunteer soldier Guillaume Apollinaire and the founder of Der blaue Reiter Vassily Kandinsky, to Ludwig Rubiner, a writer for the radically left-wing Die Aktion edited by Franz Pfemfert. Representing the older generation, Walt Whitman was joined by the “poet of the cities” Émile Verhaeren, the radically anti-war G. B. Shaw and the Symbolist Paul Fort. Futurists and Expressionists appeared prominently among the contemporary poets, but the journal also published a group of French Symbolists, the utopian poets of the Abbaye de Créteil, who proclaimed the philosophy of unanimism and had been living together as a phalanstère since 1906. Also featured was the Pietà of the Croatian sculptor Ivan Meštrović – described as a “Serb” – who lived in exile in England during the war and raised memorials to South Slavic heroism through the same religious themes as caught the attention of Expressionist artists.
The shaper of Kassák’s familiarity with international art was Emil Szittya, a wanderer he had met during his journey to Paris in 1909. Szittya edited some short-lived avant-garde journals with Blaise Cendrars and Hans Richter in Paris before the war and with Hugo Kersten and Walter Serner in Zurich in spring 1915. In the first issue of the journal Der Mistral, he published a war-theme poem by Kassák which bore the poetic marks of Futurism. In the second issue, in a conceptually similar way to A Tett, he published works by artists from countries on opposing sides in the war, proclaiming the unity of the “soul” above the nations. In its “international issue”, A Tett became, in the context of Kassák’s Programme, the promoter of socially committed new art that rose above self-serving racial or national ends and conventions. The inclusion of authors from Entente countries counted as provocation in itself; the censor, citing its propagation of ideas “endangering the interests of warfare”, banned A Tett in October 1916.
Literature Merse Pál Szeredi, The International Horizon of A Tett, in: Gábor Dobó–Merse Pál Szeredi (eds.), Signal to the World – War ∩ Avant-Garde ∩ Kassák (The Avant-Garde and Its Journals, Vol. 1), Kassák Foundation, Budapest, 2016, 69-77.